Egy felmérés szerint az emberek a tanulás élményét közvetlenül a foggyökér kezelés után sorolják.
Húúúúú, ez nagyon fájt nekem, amikor meghallottam. De ebből azért rájöttem, hogy miért olyan nehéz az embereket rávenni, hogy kezdjenek el nyelvet tanulni.
Nektek mi a véleményetek? Tényleg ennyire fájdalmas a tanulás?
Fájdalmas itt is a Hollywood Nyelviskolában? Csak azért kérdezem, mert én itt nem ezt látom: Sok mosolygós arc mindenütt, könnyed társalgások, elmélyülten gondolkodó, gyakorló tanulók. Nyelvvizsgájuk megszerzése után is be-belátogatók VIP klubtagok, új nyelvet kezdők, szintentartó party arcok.
Rosszul látok? Vagy itt valami mégis csak másképp van?
Fájdalmas tanulás a Hollywoodban??? Viccelsz? Én is másképp látom: itt mindig kap az ember (legalább) egy kedves mosolyt, amitől egyből jobb kedve lesz, és ettől a tanulás is könnyebben megy. Volt már részem fájdalmas nyelvtanulásban egy másik nyelviskolában: folyton a csoporttársakra kellett várni, hogy megértsenek 1-1 anyagot, és ez valóban elég lelombozó élmény volt. De Nálatok még soha nem éreztem ilyent. Remekül alkalmazkodtok a tanulókhoz (a tempójukhoz, a hangulatukhoz), ezáltal nem kell kényszert alkalmazni, és élvezetes nálatok tanulni.
A tanulást két csoportra oszthatjuk.
1. csoport: Az a fajta tanulás, amik tényleg mentálisan fájnak. (ide sorolandó minden iskolai tantárgy vagy épp egy munkahelyen betanulandó dolog). A foggyökér kezelést ez a csoport követi!
2. csoport: A Hollywood Nyelviskolában való tanulás szigorúan nem tartozik bele az első csoportba.
Hollywood nagyon sokat adott és ma is ad nekem. A sikeresen megszerzett nyelvizsgámat a Hollywood csapatának köszönhetem, de ez csak papír. Felbecsülhetetlen érték, amit kaptam az a valódi nyelvtudás, a kötetlen idegennyelvű beszélgetés, amit nem tanít egy könyv sem, ezt csak a sok-sok különféle program, és a barátok által tudtam megszerezni.
Köszönöm
Én azt gondolom, hogy az egyik legjobb dolog volt az életemben a ezt nyelviskolát választani. Bevallom, körülnéztem más nyelviskoláknál is hogy hol tanuljak angolt, de felfoghatatlannak tűnt az a tanulási módszer, hogy beülök egy terembe egy olyannal, aki középfokúra készül, és én még a betűket sem tudom kiejteni. Szóval nem tudtam, hogy hogyan is tanulok majd…De szerencsére benéztem a Hollywood-ba. Vonzó volt, hogy a magam tempójában haladhatok és nem kell először megszólalnom mások előtt, akik sokkal többet tudnak nálam. Elkerültem azokat a cikis helyzeteket, főleg azt, hogy mások haladnának és én folyton belekérdezek. Egy idő után kényelmetlen lett volna, és inkább nem kérdeztem volna bele, ezek után valószínűleg nem, vagy ami rosszabb, helytelenül tanultam volna meg angolul (bár az erős túlzás, hogy tudok, inkább azt mondom, hogy már nem tudnak eladni, ha Angliába megyek).
A Hollywood-ban megismerkedtem egy új tanulási módszerrel, amin keresztül elértem azt a szintet, hogy nyelv vizsgázni mehetek. Egyre magabiztosabb lettem az új ismeretem felhasználásában és ma már könnyedebb a beszéd, és szívesebben is használom, mint a németet, ami éveken keresztül “oktattak” nekem a suliban. Sokszor nyűg volt azt tanulni, de ebben a nyelviskolában jól érzem magam. Nagyon jó kis csapat van, hangulatos, barátságos emberekkel és ami fontos, türelmes tanárokkal. Tanultam, beszélgettem másokkal angolul, idegen anyanyelvűekkel, sőt, még angol anyanyelvűekkel is. Hasznos órákat, napokat töltöttem el itt, és nem csak a tanulás, hanem az emberi kapcsolatok miatt is, amik itt kialakultak. Az összes ember tényleg egy nagy csapat, nem csak tanulótársak, olyanok, akik megkérdezik az utcán, ha találkozunk, hogy hogy vagyok, mi újság velem. A Hollywood nem felejt el engem, és én sem őt.
Én úgy gondolom, hogy ez a nyelviskola különbözik minden eddig általam ismert nyelviskolától! Ha jól emlékszem immár negyedik éve koptatom a padokat nálatok, és ezen rövid idő alatt sikerült összehoznunk két szakmai nyelvvizsgát és mindezek után elkezdtem tanulni nálatok az olaszt is, mert megszerettettétek velem a tanulást is. De nem csak a tanulást szerettem meg, hanem az egész csapatot! Mindig az volt a legnagyobb problémám, hogy nem mertem beszélni! Ti annyi önbizalmat adtatok nekem az évek során, hogy ezt is sikerült leküzdenem. Olyan embereket ismertem meg általatok, akik azóta szerves részei lettek az életemnek, azt hiszem és remélem, hogy mondhatom azt róluk, hogy a legjobb barátaim lettek, ti pedig a második családom. Én vagyok az élő példa arra, hogy nálatok tanulni nem fájdalmas, hanem örömteli, szórakoztató és cserébe még használható nyelvtudást is kaptam! Nekem nem kell ennél több!!!
Na kérem h eddig, hogy nem tanultam meg angolul azt Mulder-ék is nyomozzák mert én szinte minden módszert próbáltam épp csak transzba nem estem a nagy akarattól, de aztán valahogy működik még pedig könnyedén. Tehát eltévedtem ide és itt ragadtam, mert ez sokkal jobb mint egy átlagos nyelvsuli. Mivel volt már néhány sikertelen próbálkozásom gondoltam veszíteni nem veszítek semmit. Ez eddig egészen jól hangozhat a kedves olvasónak mert úgy tűnhet ah az angol ragad a mint a légy a légypapírra ami igaz is de ahhoz, hogy ez így legyen kell némi munka ( de nem olyan vészes mint mondjuk a cukorrépa kapálás) .Szóval az elején nagyon úgy tűnt ,hogy ez sem válik be mert úgy éreztem nehezen haladok, de aztán Kata elmagyarázta a módszert amit nyilván sokszor elmondott csak valahogy az alkalmazásba csúszott hiba.Szóval amióta vettem egy mély levegőt -abba hagytam a görcsölést-és a saját magam tempójában átrágom magam az adott anyagon és mindezt úgy ,hogy a felmondandó valóban folyékonyan menjen azóta valóban ragad. Ahhoz, h egy anyagrész felmondása folyékony legyen azt hihetnénk magolni kell pedig de nem ám! Elg ha elolvasod és leírod néhányszor(esetemben 2szer mert lusta vagyok) akkor egyszerűen megragad és már észre se veszed tudod, aztán alkalmazod (mivel magamból indulok ki és én valóban lusta vagyok és a kutyával is játszani kell, ez azt jelenti h egy sűrűn teleírt A5 oldalt durván 45perc alatt végzek ki). Szóval a Kata módszer működik és nem is X-file. Az pedig külön bónusz, hogy barátokat is találtam akiket azóta is nagyon szeretek. Tehát összegezve jó nekem nálatok.
Valahogy a tanulás sosem volt az én asztalom. Mindig volt valami, ami elterelte róla a figyelmemet. Könnyen feladok dolgokat. És sosem gondoltam, hogy egyszer szeretni fogok tanulni. De az a módszer, ahogy a Hollywoodban tanulunk egyszerűen feldobja a kedvem. Szerintem nagyon ritka volt, hogy szomorúan mentem volna be. Az lehet, hogy ott szomorkodtam, ha valami nem sikerült, de aztán jött mindenki biztatni, hogy menni fog. És ez a másik dolog, amit a tanulási módszeren kívül még nagyon szeretek. Ez itt tényleg egy család. Aki egyszer Hollywood-os, az az is marad.:)
Fájdalmas tanulás Nálatok? Nem, dehogy! Az a fájdalmas, amikor nem lehetek ott! Az összes iskolában, ahol eddigi képzéseim alatt megfordultam, tényleg fájt a tanulás. Nyűg volt, meg kényszer. Olyasmi, ami egy napban ‘muszáj’ volt. S ha elérkezett a számonkérés ideje, már remegett a bokám, mert nem éreztem, hogy bármit is magamra szedtem volna…. Nálatok ez merőben más. Felszabadultan lépünk be az ajtón, tényleg mosollyal! Lazán ellátjuk magunkat a tananyag következő részeivel önmagunkat. És amikor segítségre szorulunk, van kihez fordulni! Egyszerűen, jó hangulatban, szorongás nélkül lehet tanulni. Tényleg úgy repülnek az órák, hogy utol érni nem lehet őket! Amit pedig megtanultunk, az hosszútávú tudássá vált. Na ez az, amiért én is hozzátok járok tanulni. Ez az egyetlen hely, ahol valóban tudok nyelvet tanulni!
Sajnos csak rövid ideig volt lehetőségem a Holllywood nyelviskolába járni, viszont ez alatt az idő alatt többet tanultam, mint előtte évekig. Nagyon tetszett a német tanítás módja, kipróbáltam már előtte magántanárt, jártam másik kanizsai nyelviskolába, de egyik sem ért fel az itt tanultakkal és az itteni oktatás minőségével sem. Azóta minden ismerősömnek a Hollywood nyelviskolát ajánlom, mert itt tényleg meg lehet tanulni a nyelvet úgy, hogy még használni is lehet! Két nyelvvizsgára lesz szükségem, de csak ide fogok menni nyelvet tanulni – nemsokára!
Aki valós nyelvi tudást akar és azt akarja elérni, hogy merjen is megszólalni, annak csak ajánlani tudom ezt a nyelviskolát.
A tanulás mindig is az életem része volt, egy szükséges velejárója az “előbbre jutásnak”. Gondolom már sokan átéltétek az élményt tanulás idején: görcs a gyomorban- már megint le kell ülni a könyv fölé! Ilyenkior az ember képes bármilyen apró indokot találni (éhes vagyok, még valamit el kell intézni, el kell küldeni egy mailt, stb.) csakhogy nem kelljen leülni tanulni.
A Hollywood nyelviskola egy egészen más élményt adott nekem: megszerettem tanulni.
Az órák oldott és vidám hangulatban teltek el. Nem éreztem rossztul magam, ha valamit nem tudtam, vagy nem jól ejtettem ki a szavakat. Még a többi tanuló előtt sem volt ciki, hiszen tudtunk egy jót nevetni a hibáinkon is. Otthon is szívesen vettem elő az anyagot, és örömmel tanultam, hiszen csak jó élményeket kapatm a nyelvtanulással kapcsolatban. Amit itt kaptam:önbizalom. Ma már tudom, hogy képes vagyok használni mind a német, mind az angol nyelvet!!! Megtanultam, hogy nem az a lényeg, hogy mit nem tudok egy nyelvből, hanem az, hogy mit tudok, illetve, hogy a megtanult dolgokat igenis klépes vagyok alkalmazni!
Köszönöm, hogy vagytok: Andi, Alíz és Kata
Egy felmérés szerint az emberek a tanulás élményét közvetlenül a foggyökér kezelés után sorolják.
Húúúúú, ez nagyon fájt nekem, amikor meghallottam. De ebből azért rájöttem, hogy miért olyan nehéz az embereket rávenni, hogy kezdjenek el nyelvet tanulni.
Nektek mi a véleményetek? Tényleg ennyire fájdalmas a tanulás?
Fájdalmas itt is a Hollywood Nyelviskolában? Csak azért kérdezem, mert én itt nem ezt látom: Sok mosolygós arc mindenütt, könnyed társalgások, elmélyülten gondolkodó, gyakorló tanulók. Nyelvvizsgájuk megszerzése után is be-belátogatók VIP klubtagok, új nyelvet kezdők, szintentartó party arcok.
Rosszul látok? Vagy itt valami mégis csak másképp van?
Fájdalmas tanulás a Hollywoodban??? Viccelsz? Én is másképp látom: itt mindig kap az ember (legalább) egy kedves mosolyt, amitől egyből jobb kedve lesz, és ettől a tanulás is könnyebben megy. Volt már részem fájdalmas nyelvtanulásban egy másik nyelviskolában: folyton a csoporttársakra kellett várni, hogy megértsenek 1-1 anyagot, és ez valóban elég lelombozó élmény volt. De Nálatok még soha nem éreztem ilyent. Remekül alkalmazkodtok a tanulókhoz (a tempójukhoz, a hangulatukhoz), ezáltal nem kell kényszert alkalmazni, és élvezetes nálatok tanulni.
A tanulást két csoportra oszthatjuk.
1. csoport: Az a fajta tanulás, amik tényleg mentálisan fájnak. (ide sorolandó minden iskolai tantárgy vagy épp egy munkahelyen betanulandó dolog). A foggyökér kezelést ez a csoport követi!
2. csoport: A Hollywood Nyelviskolában való tanulás szigorúan nem tartozik bele az első csoportba.
Hollywood nagyon sokat adott és ma is ad nekem. A sikeresen megszerzett nyelvizsgámat a Hollywood csapatának köszönhetem, de ez csak papír. Felbecsülhetetlen érték, amit kaptam az a valódi nyelvtudás, a kötetlen idegennyelvű beszélgetés, amit nem tanít egy könyv sem, ezt csak a sok-sok különféle program, és a barátok által tudtam megszerezni.
Köszönöm
Én azt gondolom, hogy az egyik legjobb dolog volt az életemben a ezt nyelviskolát választani. Bevallom, körülnéztem más nyelviskoláknál is hogy hol tanuljak angolt, de felfoghatatlannak tűnt az a tanulási módszer, hogy beülök egy terembe egy olyannal, aki középfokúra készül, és én még a betűket sem tudom kiejteni. Szóval nem tudtam, hogy hogyan is tanulok majd…De szerencsére benéztem a Hollywood-ba. Vonzó volt, hogy a magam tempójában haladhatok és nem kell először megszólalnom mások előtt, akik sokkal többet tudnak nálam. Elkerültem azokat a cikis helyzeteket, főleg azt, hogy mások haladnának és én folyton belekérdezek. Egy idő után kényelmetlen lett volna, és inkább nem kérdeztem volna bele, ezek után valószínűleg nem, vagy ami rosszabb, helytelenül tanultam volna meg angolul (bár az erős túlzás, hogy tudok, inkább azt mondom, hogy már nem tudnak eladni, ha Angliába megyek).
A Hollywood-ban megismerkedtem egy új tanulási módszerrel, amin keresztül elértem azt a szintet, hogy nyelv vizsgázni mehetek. Egyre magabiztosabb lettem az új ismeretem felhasználásában és ma már könnyedebb a beszéd, és szívesebben is használom, mint a németet, ami éveken keresztül “oktattak” nekem a suliban. Sokszor nyűg volt azt tanulni, de ebben a nyelviskolában jól érzem magam. Nagyon jó kis csapat van, hangulatos, barátságos emberekkel és ami fontos, türelmes tanárokkal. Tanultam, beszélgettem másokkal angolul, idegen anyanyelvűekkel, sőt, még angol anyanyelvűekkel is. Hasznos órákat, napokat töltöttem el itt, és nem csak a tanulás, hanem az emberi kapcsolatok miatt is, amik itt kialakultak. Az összes ember tényleg egy nagy csapat, nem csak tanulótársak, olyanok, akik megkérdezik az utcán, ha találkozunk, hogy hogy vagyok, mi újság velem. A Hollywood nem felejt el engem, és én sem őt.
Én úgy gondolom, hogy ez a nyelviskola különbözik minden eddig általam ismert nyelviskolától! Ha jól emlékszem immár negyedik éve koptatom a padokat nálatok, és ezen rövid idő alatt sikerült összehoznunk két szakmai nyelvvizsgát és mindezek után elkezdtem tanulni nálatok az olaszt is, mert megszerettettétek velem a tanulást is. De nem csak a tanulást szerettem meg, hanem az egész csapatot! Mindig az volt a legnagyobb problémám, hogy nem mertem beszélni! Ti annyi önbizalmat adtatok nekem az évek során, hogy ezt is sikerült leküzdenem. Olyan embereket ismertem meg általatok, akik azóta szerves részei lettek az életemnek, azt hiszem és remélem, hogy mondhatom azt róluk, hogy a legjobb barátaim lettek, ti pedig a második családom. Én vagyok az élő példa arra, hogy nálatok tanulni nem fájdalmas, hanem örömteli, szórakoztató és cserébe még használható nyelvtudást is kaptam! Nekem nem kell ennél több!!!
Na kérem h eddig, hogy nem tanultam meg angolul azt Mulder-ék is nyomozzák mert én szinte minden módszert próbáltam épp csak transzba nem estem a nagy akarattól, de aztán valahogy működik még pedig könnyedén. Tehát eltévedtem ide és itt ragadtam, mert ez sokkal jobb mint egy átlagos nyelvsuli. Mivel volt már néhány sikertelen próbálkozásom gondoltam veszíteni nem veszítek semmit. Ez eddig egészen jól hangozhat a kedves olvasónak mert úgy tűnhet ah az angol ragad a mint a légy a légypapírra ami igaz is de ahhoz, hogy ez így legyen kell némi munka ( de nem olyan vészes mint mondjuk a cukorrépa kapálás) .Szóval az elején nagyon úgy tűnt ,hogy ez sem válik be mert úgy éreztem nehezen haladok, de aztán Kata elmagyarázta a módszert amit nyilván sokszor elmondott csak valahogy az alkalmazásba csúszott hiba.Szóval amióta vettem egy mély levegőt -abba hagytam a görcsölést-és a saját magam tempójában átrágom magam az adott anyagon és mindezt úgy ,hogy a felmondandó valóban folyékonyan menjen azóta valóban ragad. Ahhoz, h egy anyagrész felmondása folyékony legyen azt hihetnénk magolni kell pedig de nem ám! Elg ha elolvasod és leírod néhányszor(esetemben 2szer mert lusta vagyok) akkor egyszerűen megragad és már észre se veszed tudod, aztán alkalmazod (mivel magamból indulok ki és én valóban lusta vagyok és a kutyával is játszani kell, ez azt jelenti h egy sűrűn teleírt A5 oldalt durván 45perc alatt végzek ki). Szóval a Kata módszer működik és nem is X-file. Az pedig külön bónusz, hogy barátokat is találtam akiket azóta is nagyon szeretek. Tehát összegezve jó nekem nálatok.
Valahogy a tanulás sosem volt az én asztalom. Mindig volt valami, ami elterelte róla a figyelmemet. Könnyen feladok dolgokat. És sosem gondoltam, hogy egyszer szeretni fogok tanulni. De az a módszer, ahogy a Hollywoodban tanulunk egyszerűen feldobja a kedvem. Szerintem nagyon ritka volt, hogy szomorúan mentem volna be. Az lehet, hogy ott szomorkodtam, ha valami nem sikerült, de aztán jött mindenki biztatni, hogy menni fog. És ez a másik dolog, amit a tanulási módszeren kívül még nagyon szeretek. Ez itt tényleg egy család. Aki egyszer Hollywood-os, az az is marad.:)
Fájdalmas tanulás Nálatok? Nem, dehogy! Az a fájdalmas, amikor nem lehetek ott! Az összes iskolában, ahol eddigi képzéseim alatt megfordultam, tényleg fájt a tanulás. Nyűg volt, meg kényszer. Olyasmi, ami egy napban ‘muszáj’ volt. S ha elérkezett a számonkérés ideje, már remegett a bokám, mert nem éreztem, hogy bármit is magamra szedtem volna…. Nálatok ez merőben más. Felszabadultan lépünk be az ajtón, tényleg mosollyal! Lazán ellátjuk magunkat a tananyag következő részeivel önmagunkat. És amikor segítségre szorulunk, van kihez fordulni! Egyszerűen, jó hangulatban, szorongás nélkül lehet tanulni. Tényleg úgy repülnek az órák, hogy utol érni nem lehet őket! Amit pedig megtanultunk, az hosszútávú tudássá vált. Na ez az, amiért én is hozzátok járok tanulni. Ez az egyetlen hely, ahol valóban tudok nyelvet tanulni!
Sajnos csak rövid ideig volt lehetőségem a Holllywood nyelviskolába járni, viszont ez alatt az idő alatt többet tanultam, mint előtte évekig. Nagyon tetszett a német tanítás módja, kipróbáltam már előtte magántanárt, jártam másik kanizsai nyelviskolába, de egyik sem ért fel az itt tanultakkal és az itteni oktatás minőségével sem. Azóta minden ismerősömnek a Hollywood nyelviskolát ajánlom, mert itt tényleg meg lehet tanulni a nyelvet úgy, hogy még használni is lehet! Két nyelvvizsgára lesz szükségem, de csak ide fogok menni nyelvet tanulni – nemsokára!
Aki valós nyelvi tudást akar és azt akarja elérni, hogy merjen is megszólalni, annak csak ajánlani tudom ezt a nyelviskolát.
A tanulás mindig is az életem része volt, egy szükséges velejárója az “előbbre jutásnak”. Gondolom már sokan átéltétek az élményt tanulás idején: görcs a gyomorban- már megint le kell ülni a könyv fölé! Ilyenkior az ember képes bármilyen apró indokot találni (éhes vagyok, még valamit el kell intézni, el kell küldeni egy mailt, stb.) csakhogy nem kelljen leülni tanulni.
A Hollywood nyelviskola egy egészen más élményt adott nekem: megszerettem tanulni.
Az órák oldott és vidám hangulatban teltek el. Nem éreztem rossztul magam, ha valamit nem tudtam, vagy nem jól ejtettem ki a szavakat. Még a többi tanuló előtt sem volt ciki, hiszen tudtunk egy jót nevetni a hibáinkon is. Otthon is szívesen vettem elő az anyagot, és örömmel tanultam, hiszen csak jó élményeket kapatm a nyelvtanulással kapcsolatban. Amit itt kaptam:önbizalom. Ma már tudom, hogy képes vagyok használni mind a német, mind az angol nyelvet!!! Megtanultam, hogy nem az a lényeg, hogy mit nem tudok egy nyelvből, hanem az, hogy mit tudok, illetve, hogy a megtanult dolgokat igenis klépes vagyok alkalmazni!
Köszönöm, hogy vagytok: Andi, Alíz és Kata